Éttermi kalandorkodásunk következő helyszíne a Kaltenberg Étterem (IX. kerület Kinizsi utca 30-36.) lett, ahol 40%-os kedvezménnyel élhettünk.
Ezúttal hárman vetettük bele magunkat az ízlelőbimbóink remélhető kényeztetésébe. A bemutatkozása azonnal szimpátiát ébresztett, mert a fapados étterem honlapján elküldött menü megrendelésünkre, még aznap az e-mail címemre megérkezett a személyre szóló visszaigazolás.
Ám aztán a helyszíni tapasztalatok felemásra változtatták ezt a képet.
Azt hiszem most jött el a pillanat, amikor nyilvános gyónásba kell kezdenem. Valószínűleg nagyon rossz kritikus lennék. Ugyanis egyre rigolyásabb lettem. (Bár, őszintén szólva, mintha ugyanezek a tünetek jelentkeznének a többieken is, akikkel együtt látogatjuk a fapados éttermeket. De barátokról mégsem írhat az ember ilyet, így gyorsan helyesbítek is. A társaim egyáltalán nem, teljesen kizárt, hogy kekec hozzáállásúak, kötözködő, fanyalgó ítészek lennének. J )
A hely nagyon szép, régi téglából kirakott, boltíves pince. Amit még szebbé tesznek a sötét barna fapadok. Csak ne kellene ülni rajtuk. Illetve ülni még igen, de hátradőlni már inkább nem. Kényelmetlen, a pad pereme nyomja a hátat. A belső építészek valószínűleg megköveznének, de nagyon nem értem, hogy ezekhez a színekhez miért kellett a padok végére nagy hússzínű1 ?? műanyag gombokat, a sarkokba ugyanilyen színű műanyag csöveket betenni.
1 / A színárnyalatokkal valahogy úgy vagyok – huszonéves vagy annál fiatalabb olvasóim kérem, ugorják át ezt a részt -, mint anno híres sportriporterünk Gyulai István, aki még a sötét átkos rendszerben a jégkorcsolya versenyeket közvetítette a fekete fehér készülékek előtt ülőknek. Ahogy azzal az igazi férfilelkével, szemével megpróbálta körbeírni a ruhák mintáját, színárnyalatait, az tökéletesen mintázta az átlagpasi érdeklődésének mélységét a divat, színek, anyagok területén, és minden nő néző számára a szórakozás felejthetetlen élménye volt. /
A képen látható a cső a háttérben, és az asztalon az első látásra nagyon kívánatos perecek az ötletes „perectartón”. De csak első látásra. Másodikra már nem annyira. A pincének a dohányzó jellege, a perec kissé poros külseje gyaníthatóvá tette, hogy nem 1 órája tették az asztalra. Így maradt dekorációs tárgyként a szemünkben.
A pincérek nagyon készségesek, udvariasak voltak, egyszerre többen is nyüzsögtek, de kicsit nagyobb volt a füst, mint a láng. Az elején ugyanis jeleztük, hogy megfázás miatt az üdítőket jégkocka nélkül, és ha lehet, nem hűtve kérjük. Az első kört jégkocka nélkül, de hűtve, a második kört (itt nem szóltunk még egyszer) jégkockával, és hűtve kaptuk. Valamint a leves előtt még elvitték a hamutálat, a főfogás, és a desszert előtt már nem volt rá idejük. (Ugye, hogy a kákán is csomót keresek?)
És végül azért néhány szó az ételekről is, ha már ezért mentünk étterembe...
Mindannyian francia hagymalevest (390 Ft.) ettünk sajtos krutonnal. Nagyon ízletes volt, igazából csak nekem volt egy kis kifogásom, a sajtos kruton korát, mennyiségét illetően. Úgy tűnt ugyanis, hogy nem mai csirke – már ha élhetek egy ilyen képzavarral -, vagy csak nagyon túl volt sütve a sajt, mert hiába ázott a forró levesben percekig, mégsem sikerült kanállal több falatot csinálni belőle. Ha már nem rozsos cipóban kínálják ezt az étket, akkor nekem jobban tetszik az a megoldás, hogy a sajtot beleszórják, hozzá pedig pirított kenyér kockákat kínálnak, nem pedig, mint itt, két 50 forintos méretű pogácsafélét tesznek bele.
A főfogással hármunk közül talán én voltam a legelégedettebb. Ropogós libamellet választottam sült almával, áfonyával, burgonyalepénnyel (1 740 Ft). Bár erre a fogásra a forró, de még a meleg jelzőt sem lehetett használni, és a mennyisége sem igazán egy normál felnőtt adag volt (tudom, tudom, jóból kicsit adnak, meg nem egészséges, ha tele a poci), de az ízek tökéletes összhangban voltak, a hús omlós, kívül mégis ropogós, ragyogóan fűszerezett volt.
Egyik társam grilltálat BBQ szósszal, rántott hagymakarikákkal, steak burgonyával kért (1 620 Ft.). Ő azt nehezményezte teljesen jogosan, hogy hogyan kerül egy grilltálra húspogácsa. A grilltál egy szelet szárnyas húst, és egy szelet húspogácsát jelentett... Az már csak kisebb rossz volt, hogy a BBQ szószban ízeket felfedezni nem igazán lehetett.
A harmadik fő részéről a naphal, parmezános kéregben vajas burgonyával (1 620 Ft.) lett tesztelve. Ahogy azt a fehér kissé havas benyomást keltő látvány is sugallja, a parmezános kéreg lightos költői túlzásnak tűnik. A hal ízesítésében egyedüli, de igen meghatározó szerepet a só töltötte be. Ez az étel sem lopta be magát a szívünkbe, nem hogy a gyomrunkba.
A desszerteket már csak a másik két bátor versenyző tesztelte, de ezeket a fogásokat sem ajánlanák jó szívvel senkinek. A hideg tejszínes, epres-málnás rétes (450 Ft.), szép látvány volt, de ízre „mint egy lakodalmi sütemény” csak nem a jobbik fajtából. A banán gondolán (510 Ft.) a tejszín az ízetlen műanyag izé volt, ami még össze is fagyott a 3 gombóc vanília fagyival, a csoki öntetet pedig egy kicsit kispórolták alóla.
Vagyis egy szép kezdés után egy erős visszaesést tapasztalhattunk, amit nagyon sajnálok, mert több volt ebben a helyben érzésem szerint....
PS.: Jó lenne, ha más is csatlakozna hozzászólással a véleményeinkhez. Kíváncsi vagyok, mások tapasztalataira is, akár a fapados étterem rendszerébe tartozó helyról van szó, akár egy másik helyról. Szóval hajrá, csak bátran és kritikusan, várom a véleményeket!! :-)))
