Még ezen frissiben, teli hassal nekifogok az első helyszín értékelésének. Bár lassan kezdem Fülig Jimmy-sen érezni magam, ugyanis két nagyon kedves, igazán jó barátom erről határozottan lebeszélni igyekszik. Mindketten nagyon kedvesen látszólag dicséretbe burkolják, de egyikük szerint:
A blogod helyett nem kéne inkább még egy munkát bevállalnod? Amúgy ha egyszer fekvő betegként 2 hétig ágyhoz leszek kötve majd biztos végigolvasom.... Egyébként az első 123 bekezdés tényleg sziporkázó! A másik jóember szűkszavúan csak annyit mondott, hogy nem akarok inkább regényt írni?!
Engem azonban ezek a reakciók nem bátorítanak el, tudom, hogy csak irigyek rám... J
Tehát Rezi Serpenyős Vendéglője. És Torkos Csütörtök.
Azt hiszem erre a helyre a leginkább a korrekt szó a jellemző. Már foglalásnál is minden egyszerűen, simán ment. Mikor odaértünk, foglalva volt a helyünk, nem akkor szedték le az előttünk étkezőktől. Foglaláskor megkérdeztem még (némi pesszimista előző tapasztalatok birtokában rosszindulatúskodva egy csöppet), hogy előre megnézhetjük-e az étlapot, azzal fogunk-e ott is találkozni. Megtudtam, hogy igen, ámbár a neten lévő étlap már megváltozott, de alapjaiban maradtak az ételek.
Nyáron biztos sokkal hangulatosabb a hely, de nekem a belső rész is tetszett. Semmi trendi szín, vagy berendezés. Egyszerű letisztult formájú asztalok, kényelmes székek. Az asztalon fehér terítő, alap dekoráció kis ikebanával. Miután a 4 helyett csak ketten tudtunk elmenni (работа, работа...) először egy négyszemélyes asztalnál ültünk, de később helyet cserélhettünk, egy nagy üvegtáblás fal elé tudtunk átülni. A kiszolgálással elégedettek voltunk, korrekt, figyelmes bánásmódban volt részünk. Egyedül az elején kellett hosszabban várnunk a rendelésünk felvételére, de akkor egyszerre több asztal társaság távozott, így ez betudható volt annak is.
Mindketten zöldfűszeres, fokhagymás sajtkrém levest rendeltünk. Nem volt rossz, isteni sem, inkább amolyan jó kategória. Hogy kedvenc ízlelő társamat idézzem (ő egyébként nem hajlandó írásba adni a véleményét, hiába nyúzom érte, hogy legalább kis hozzászólásokkal bővítse a kritikákat), „egyből két tányérral kellett volna kérni, mert igen kevés volt”.
Engem a mennyisége nem zavart, úgyis csak inkább az étvágy felületes csitítására, és némi ízélmény begyűjtésére szolgál az ilyen jellegű leves. Viszont az igazi zöldfűszereket hiányoltam belőle. A tetejére ugyan rá volt szórva egy kis szárított zöldfűszer keverék, de én a megnevezés alapján azért nem erre vártam. A fokhagyma és a sajtkrém jelleg meg volt, valószínűleg nem is csak egyféle sajtból készítették, legalábbis én úgy éreztem. Ugyan az étlapon sem volt feltűntetve, de reméltem, hogy pirítóst azért adnak mellé. Nem így történt. Mivel szeretem a pincérek türelmét is tesztelni, ezért megpróbálkoztam egy kis pirítós rendeléssel. És láss csudát szinte azonnal kaptam is még forró szeleteket. Igaz, hogy ezek nem amolyan szendvics szeletek, hanem inkább két fél karéj kenyér volt, de üsse kavics, egy vendéglőhöz még ez is illik.
Másodikként liba lakodalmast kértem, sült libacombot, sült libamájat aszalt szilvás párolt káposztával hagymás tört burgonyával, a társam csirkemellet hagymás fűszeres fetasajttal töltve, friss, kevert salátával.
A libacomb nagyon finoman ízesített, omlós, a bőre pedig ropogósra sült volt. Kis kritika talán csak a méretét illeti, inkább süldő kacsa méret volt ez, semmint liba, de már megint csak a kákán keresek csomót. A hagymás burgonya és a párolt káposzta nem volt egy ájulásos élmény, de stabilan hozták az elvárható ízeket.
A másik ételt legnagyobb kifogásként a "nem lehet jól lakni tőle" kritika illette. Amit egy kicsit nem értettem, lévén, hogy eme étel kiválasztásának egyetlen, egyben kizárólagos szempontja a kis kalória értéke volt.
– Tényleg érdekes, némileg bűntudatot ébresztő hatású volt, hogy minden étel mellett el lehetett olvasni, hogy mennyi fehérjét, zsírt, szénhidrátot tartalmaz, és hány kJ/kcal kalóriájú. Az enyém kJ/kcal: 4626/1101 volt, jujjjj... –
Kis kerülő után visszatérve a kísérőm kifogására. Határozottan kis kalóriájú, köret nélküli ételt választva helyteleníti, hogy nem lakik jól vele. Hmm, azt hiszem, ez már olyan magas szintű férfi logika, amit az én enyhén szőke beütésű buksim már nem képes követni. Az étel egyébként finoman fűszeres, kellemes íz harmóniájú volt, a saláta tényleg tökéletesen friss, nagyon jó alapanyagokból összekevert köret volt.
Édességet csak a kísérőm kért (majdnem ugyanannyi kalóriájú volt, mint a főétele, de ugye, mint már jeleztem, én ezt nem érthetem...), hogy a boldogság hormonjait karban tartsa egy kis Gundel palacsinta formájában. Halk, kéjes nyögéseket, mint ahogy már csoki tartalmú ételeknél megszokott, most nem hallatott az ember, de azért a palacsinta elfogyott, így gondolom, ízre egy átlagos lehetett.
Ahogy a képeken is látszik, a tányérok díszítésére, az ételek látványára nem fektettek különösebb hangsúlyt, de amíg az ízekkel, a felszolgálással nincs baj, addig ez nálam nem olyan kardinális probléma, mintha ez fordítva lenne, vagyis gyönyörű tálalás rossz étel. Erre pedig a következő beszámolómnál sajnos lesz példa.
Az árak teljesen rendben voltak, ár érték arányban abszolút mértékben elégedettek voltunk. Egy kis dolog zavart engem a számlával kapcsolatban, de ebben is egyértelműen mi voltunk a hibásak. Nem szoktuk végignézni a tételeket ott a helyszínen a számlán, csak a végösszeget, erre tesszük rá a borravalót. Most is így történt. Utólag át kell néznünk, mert az egyikünk kifizeti egyben az összeget ott, de utána a másik nyilván odaadja a rá eső részét. Ekkor vettük észre, hogy a számlán már szerepelt a szervízdíj, így duplán adtunk borravalót. Mivel nem általános, nem az éttermek többsége teszi a számlához automatikusan a szervízdíjat, nem illene ilyenkor valahogy azért jelezni a vendégnek? A Pilvax Étterem például kiírja az étlapra is. De ez már tényleg csak egy próbálkozás volt, hogy a saját butaságunkat másra hárítsuk.
Összességében igazán finom ízeket élveztem, jóllaktam, így a nagyon korrekt a hely, akár máskor is lehet menni érzést csatolom ezentúl a Serpenyős Vendéglőhöz. Osztályozva egy erős négyes kap tőlem, és az előző blog bejegyzésekhez képest mindenképpen pozitív csalódást jelentett nekem.
